Lehet, hogy ezért a cikkemért megint nekem fognak páran ugrani, mert megint kertelés nélkül fogom kimondani azt, amit gondolok.

A tegnapi blogbejegyzésem hozzászólásait olvasva kicsit elszomorodtam és pár hozzászólás esetében tűnt csak el ez a szomorúság.

Arra már rég rájöttem, hogy sokan miért sikertelenek és boldogtalanok, ezek a hozzászólások csak megerősítettek ebben. Lehet, hogy nincs igazam, lehet, hogy hülységet gondolok, de számomra nagyon igaznak tűnik.

Páran azt írták, hogy Susan azért nem lett eddig sikeres, mert nem karolta fel senki. Aztán voltak akik azt írták, hogy szerencse kell hozzá.

Ebből nekem úgy tűnik, hogy a saját felelősséget szeretik néhányan félretenni. Másoktól várják, hogy sikeresek legyenek.

Ha sikeres lesz, akkor büszkén azt mondja: én én én értem el.

Ha a siker elmarad, akkor jön a másokra mutogatás: a kormány, a konkurencia, a multik, a nehéz gyerekkor, a férj, a feleség, a főnök. Rajta kívül mindenki hibás.

Volt egy vállalkozásom régen, ami csődbe ment. Egy barátom megkérdezte, hogy mi történt. Én elmeséltem neki, hogy így utólag visszatekintve mit és hol rontttam el. Erre csodálkozva rám nézett és azt mondta: Érdekes, a legtöbben ilyenkor másra kenik a felelősséget.

Úgy gondolom, hogy mindenekelőtt magunknak kell felelősséget vállalni saját magunkért. Beethoven mondhatta volna azt, hogy "nooormális vagy, süket vagyok, hogy játsszak zongorán?"

De nem mondta, hanem leült és játszott. A világ telis-tele van olyanokkal, akik azt mondták, hogy övék a felelősség és ebből nem engednek. Nem fognak másra várni, nem fognak mástól függni.

Segíts magadon és isten is megsegít. Ugye? De aki másra vár, azon soha nem fog segíteni.

Itt egy videó azoknak, akik szeretnek másokra mutogatni és a szerencsére várni. Ha ezután is úgy érzik, hogy nincs igazam, akkor őszintén sajánlom őket, mert valószínű soha nem lesznek sikeresek.

Figyelem!

Szem nem marad szárazon!

Kattintson a linkre: http://103.hu/eros

Le tudnék ülni és órákig tudnék mesélni az életemről. Arról, hogy hányan vágtak pofákat, hányan tettek nevetségessé, hányan néztek rám sajnálkozva, hányan jósolták, hogy semmire nem fogom vinni.

Akik azt mondták, hogy szálljak már le a földre, ne álmodozzak. Nos, közülük sokan most is pofákat vágnak, csak egészen másfélét, amikor megtudják, meddig jutottam.

Mert igaz, hogy nem vagyok világhírű, de sikerült elérnem egy olyan életszínvonalat, ami sok "pofavágónak" örökre csak álom marad.

Leírtam a személyes történetemet. Leírtam azt, hogyan építettem fel a most működő és folyamatosan növekvő ( válságban is! ) vállalkozásomat.

Aki azt mondja, hogy pénzre van szükség a sikerhez - olvassa el!

Aki azt mondja, másnak kell felkarolnia, hogy sikeres lehessen - olvassa el!

Aki azt mondja, hogy szerencse kell ahhoz, hogy sikeres legyen - olvassa el!

Sem pénzem, sem támogatóm, sem szerencsém nem volt. Nem a nulláról kezdtem, hanem erős minuszból egy csődbe ment vállalkozás sokmilliós tartozásával a vállamon és a hitelezők napi telefonjaival, hogy ideje lenne fizetni.

Ma a régi hitelezőimmel a lehető legjobb barátságban vagyok.

Leírtam a személyes sztorimat és hozzá mellékeltem azokat az eszközöket és technikákat, amelyek segítségével elértem a jelenlegi jövedelmemet.

Egy 12 pontos válságkezelő füzet, amit bárki letölthet, aki az shp.hu oldalon regisztrál a honlapvarázslóba.

Kattintson ide és tesztelje két hétig ingyen a honlapvarázslót. Belépés után megtalálja a füzetet a sztorimmal és a 12 pontos ellenőrzőlistával.

Tisztelettel
Csatlós Csaba

u.i.: Susan Boyle-nak valóban kell valaki, aki felkarolja ahhoz, hogy a sikere ne csak egy videó erejéig tartson, de kinek a felelőssége volt az, hogy jelentkezett erre a műsorra?

Aki tudja magáról, hogy tehetséges, neki magának kell tennie azért, hogy felfedezzék. Ha elsőre nem sikerül, akkor másodszor, harmadszor, tizedszer, századszor.

"Nem az a szégyen, ha elbuksz, hanem az, ha nem állsz fel."

Ön mit gondol erről?