Pénteki levelemben írtam a csodáról. Arról a hölgyről, akire ma a fél világ odafigyel. Akit először cikiztek, de amikor énekelni kezdett...nos, szemek kikerekedtek, állak leestek...

Itt a múlt heti blogbejegyzés: http://103.hu/sb2

Még most is a videó hatása alatt vagyok. Egyszerűen csodálatos. Ahogy a blog hozzászólásaiból látom, ezzel nem vagyok egyedül. :)

De kanyarodjunk most el kicsit a csodától és "vetkőztessük" kicsit le ezt a videót (Nem a hölgyet! :-) Csak a videót!)

Kíváncsi lennék mit gondol az alábbiakról:

Ha Susan otthon a kamerájával elkészített volna egy felvételt, amin ugyanezt a dalt énekli és feltette volna a Youtube-ra, vajon ugyanígy futótűzként terjedt volna a híre?

Ha nem lenne a videó elején a cikizés, a szemforgató emberek, a pofavágások.

Ha a dal közben nem lennének ott a zsűri szájtátásai, kikerekedett szemei és tapsolása.

Ha nem lenne ott a közönség, aki felállva tapsol és tombol.

Ha a végén nem lenne ott a zsűri értékelése, ahol a "legnagyobb igent" és a "feltétlen igent" szavazták meg neki.

Ha nem lennének világszerte újságcikkek és blogposztok, amelyek bevezetik ezt a videót és amelyek szövegeinek hatására még többen és többen nézik meg, mintha csak azt írták volna: "Ezen a videón Susan Boyle énekel".

Mit gondol? Ezek nélkül is ilyen hatása lenne ennek a dalnak és Susan Boyle-nak?

Őszintén megmondom, ezt a levelet és blogbejegyzést azért írtam, hogy elgondolkozzon.

Itt egy tehetséges ember, egy csodálatos hang. És 47 éves koráig kellett várnia arra, hogy megismerje a világ. Pedig sok mai világsztár elbújhatna mellette.

Ha a fentieket végiggondolja, milyen következtetésre jut és hogyan tudja ezt a következtetést használni?

Kérem írja meg itt a hozzászólások között. Nagyon kíváncsi vagyok a gondolataira, a véleményére.